A semmi ágán, avagy hagyj el, mert szeretlek!

Amikor egy hangszer elhangolódik, nem dobjuk ki, nem válunk meg tőle, hanem finoman, türelemmel, szakszerűen visszahangoljuk az optimális hangzásra.

Ezt kellene tenniük az embereknek is egymással. Egy mentális betegség vagy egy személyiségzavar nem csak az érintett személy problémája, sokkal inkább az adott család vagy közösség problémáinak kicsúcsosodása, amely egy személy másként működésében ölt testet. Ezért a „szedd össze magad kislányom” és az „ez nem az én problémám” kijelentések nem visznek közelebb az elakadások megoldásához.

De hogyan várhatnánk el bárkitől is, hogy megértő legyen ezekkel az emberekkel, ha semmilyen információja nincs? Ha senki nem beszél róluk? Valakinek el kell kezdenie!

Történetünk főszereplője egy hétköznapi fiatal lány, aki szeretné megtalálni a hangolókulcsot  félrehangolódott életéhez. De vajon szembe tud-e nézni a valósággal, és képes- e a harmónia  megteremtésére? A József Attila-kutató pszichiáter előadásából nem csak erre a kérdésre kaphatunk választ, hanem talán még arra is képesek lehetünk, hogy végre nevén nevezzük a dolgokat.

Játsszák
Judit..................... Pertics Villő
Attila..................... Kovács Krisztián

Alkotók
Társíró: Szabó Máté
Dramaturg: Gyulay Eszter
Tapasztalati szakértő: Kneszl Beáta Carmen
Orvosszakértő: Kökény Tibor pszichológus
Díszlet-Jelmez: Varga-Járó Ilona
Zene: Marton Róbert
Plakátterv: Benedek Levente
Ügyelő, segédrendező: Kinczel József
A rendező munkatársa: Szőnyi Franciska
Rendező: Gyulay Eszter

Az előadásban részletek hangzanak el Feldmár András, Karafiáth Orsolya és dr. Németh Attila írásaiból