Iván, a rettentő

Az 1930-as évek Moszkvájában egy, a rendőrséget anyjaként szerető, öntudatos házmester a lakókról tud és jelent mindent, precízen, bután, szorgalmasan, ahogy a vörös csillag megy az égen.

Hogyan lesz ebből komédia? Hát úgy, hogy egy bujkálva alkotó értelmiségi a darab elején elalszik, és álmot lát. Szürreális látomásában egy időgép véletlenül átrepíti a fűrészporfejű zsebdiktátort Rettegett Iván palotájába, egyenesen a cári trónra – mert hogy Bunsa házfelügyelő úr kiköpött mása külsőleg a hajdan volt véres kezű despotának, akit viszont az időgép a moszkvai tömbházba juttat el. Innentől aztán gyakran pukkadozhatunk  a nevetéstől. A nehéz észjárású Bunsa rettegésén, hogy mit szól majd a lakógyűlés, hogy ő ellenforradalmi elemek közé keveredett? Majd a félelmetes átalakuláson, ahogy néhány vodka után az idiotizmus mégis vállalja új szerepét és hatalmat gyakorol az első zokniagyú prolicár. Valamint nevethetünk a jövőbe csöppent rettegett uralkodón, amint megijed a telefontól, az autók zajától, és le akar döfni egy szerencsétlen szoknyalovagot, aki „ekecsellett a bojárnéval” a hites férj távollétében – míg nem a padlásra zárják, hogy nehogy felfedezzék az ideológiailag nemkívánatos elemet...